Íjászlány

Figyeltelek ma többször is hátha beléd látok. Mennyire őszinte a mosoly, amellyel rám nézel, milyen igaz, ahogy megérintesz? Egyszer kétszer olyan hidegnek láttalak, ha lehetne belém lőnéd a nyiladat?

 Úgy éreztem már nyűg vagyok a számodra, egy kellemetlen dolog, amit kénytelen vagy megtűrni magad körül. Fagyos tekintettel néztél rám, jeges szomorúság markolt a szívembe, összetört ma nem is egyszer, nem is kétszer. Te nem vettél észre semmit, csacsogtál nevettél…

Hűségesnek lenni kinek könnyű, kinek nehéz, de hogy ezt tetted, ez több, mint amit keserűség nélkül elviselek! Oly szépen indult el újra minden, abban hittem, hogy senki és semmi nem szakíthat el minket. Persze titokban rettegtem, hogy bekövetkezik majd, de nem gondoltam, hogy így történik.  Abban bíztam, hogy hűségesek leszünk egymáshoz, amikor szerelmünk egyre jobban lángolt. Földöntúli boldogságot adtál nekem, és arra kértél, hogy szeresselek! Szép szavaid hatottak rám, meg sem fordult a gondolatomban, hogy te már mást szeretsz.

Elfelejtetted a szép szavakat, a boldogságot, amit együtt éreztünk?

Elfelejtettél engem, és mást választottál! Így én is csak egyet tehetek...

Elfeledlek!!! Felednem kell az első csókot, amit adtál. Felejtenem kell az első ölelést, amit adtál. Felejtenem kell azokat a gyönyörű perceket, órákat, amiket együtt töltöttünk.

Felejtenem kell azt, ami feledhetetlen.

De jegyezd meg: Szívből szerettelek!!!

Veled álmodtam. Álmomban átöleltél. Nagyon vigyáztam fel ne riadjak, el ne riasszalak. Hagytam, hogy a képzelet játszadozzon velem. Megöleltél, megcsókoltál. Éreztem kezed lágy érintését, tested remegését. Meg akartam érinteni a karjaid, cirógatni az ujjaid, de nem mertem. Simogatni a barna hajad lágy hullámat, de nem mertem.  Összesimultunk, éreztem a szíved dobbanását, minden rezdülését felismertem.  Az pillanat, olyan édes, olya mámorító volt. Néztem az arcodat, azt a kedves mosolyodat (amikor felhúzod a bal szemöldököd:) tudod, amivel bármikor elvarázsolsz.

Nem akartam, hogy az édes álom véget érjen… Amikor felébredtem még ott éreztem, magamon az érintésed. De mintha jeges víz venne körül...

A napom, hát az ilyen lett volna, ha nem uralkodom az érzéseimen.

Az a pillanat jár az eszemben folyton, amikor tegnap reggel  láttalak. Közeleb léptél hozzám, azokkal a számomra oly kedves mozdulatokkal, szinte lebegsz a föld fölött, engem már nem is érdekelt a külvilág. Csak álltam és néztelek , nem tudtam betelni veled.  A hajad lágyan körülölelte az arcodat. A gyönyörű meleg barna szempár, úgy csillogott mint régen. S az ajkaid... azokat a legnevesebb művész sem tudná ívesebbre rajzolni. Rám mosolyogtál, hozzám szóltál, de én teljesen el voltam bűvölve. Abban a pillanatban csak mi voltunk ketten a világon. Annyira sajnáltam, amikor vége lett, és ott álltam a mindennapok fogságában.

Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat