Íjászlány

Tudom, hogy nem jössz mégis jó várni,

hazudni kell a szívnek,

hogy ne tudjon fájni.

Nem mondom azt, hogy szeress,

azt sem, hogy gondolj Rám,

ha a szíved nem mondja én hiába is mondanám.”

Hiányzol.

Az életemből

a vonuló felhők futásából,

az ébredő nap első sugaraiból.

Hiányzol a tárgyakból,

amelyeket megérintek,

hiányzik a szemem tükréből az arcod,

a csészédből a tea,

a mosolyod, az ölelésed,

hiányzanak messze lóduló terveid.

Nem vagy mellettem, NAGYON HIÁNYZOL!!!!

Minden sarokból, éjjeli zajból, elkapott mondatból, elsuhanó árnyból…

Nehéz csönd nyomja a szívemet.

"Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki.

Körülnézel, nem érted.

Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel, vagy tétova mozdulattal, egy könyvet.

Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek,

a megszokott időbeosztás,

a világhoz való viszonyod nem változott.

Csak éppen HIÁNYZIK VALAKI..."

(Márai Sándor: Az igazi)

Hiányzol

Késő éj van. Elkerül az álom.
Egy érzésen rágódom, de nem találom
a megfelelő szavakat.
Hangom elakad
mielőtt kimondhatnám, amit akarok.
Nem tudok
szólni. Csak töprengek.
Hiányod üvegszilánkjaiban fetrengek,
iszonyúan fáj.
Odakinn a táj
megroggyan az éjszaka bús súlya alatt.
Bámulom a falat,
s üvölteni támad kedvem, sírni.
Nem tudom, hogy fogom kibírni,
Hogy nem vagy velem.
Félelem
tölt el. Rettegek.
Minden ízemben reszketek,
miközben verejték borítja el testem.
Kétségbeestem.
Annyira hiányzol! Őrület!
Hiányod savként marja szívemet,
izzó parázsként éget.
Bár érne már véget ez a nyomorult éjjel,
mielőtt széjjel
tép a kín, a vágy.
Kivet magából az ágy.
Felkelek.
Bekapcsolom gépemet,
s míg bootol, kerül whisky s jég.
Leülök. Iszom. Aztán töltök még.
Bársonyhidege simogatva égeti a torkom.
Gépelek. Címzett: …

“Húsz év múlva sokkal jobban fogod sajnálni azokat a dolgokat,

amiket nem csináltál meg, mint azokat, amiket igen.”

(Mark Twain)

"A szív lassú halállal hal meg. Egyenként hullatja el a reményeit,

miként a fa a leveleit. Mígnem egy szép napon elfogynak.

Nincs remény, nem marad semmi..."

(Egy gésa emlékiratai)